Hisztérika

A fa tövében kellemes árnyék van. Aaronnak dőlök, érzem, hogy szép lassan lecsukódik a szemem. Arra ébredek fel Ar megcsókol.
- Nem utaztam.- Motyogom félálomban.
- Tudom, de egyszerűen nem ébredsz föl és Hisztérika ki fog minket nyiffantani!- Megdörzsölöm a szememet és felülök. Na de jó... Nyelvtan óra. Szörnyű.. Az épületből már hallatszik a csengő. Erre végképp felébredek, s egy cifra káromkodás kíséretében, együtt rohanunk órára. A teremajtó előtt fújtatva megállunk. Ms. Earsaw jellegzetes hangja hallatszik ki a teremből :
- Hol van Amelie Linconl, és Aaron McArthur? - Egymásra nézünk. Pff.. Ő szólal meg:
- Gyorsan találj ki valami jó mesét! - Ilyenkor egyáltalán nem fog az agyam. Be akar nyitni, de a kezére csapok. Aztán amennyire csak tudok elsápadok. :
- Mehet suttogom. Órára siettél, most találkoztál velem a takarítószertárba hánytam.- Fölvonja a szemöldökét.
-Miért pont oda?- Sóhajtok. Hogy lehet ilyen értetlen valaki.
- Mert ott biztosan nem töltötte senki a szünetet, tehát nem mondhatják, hogy tényleg nem voltam-e ott..- Bólint, azután bekopog. Hisztérika tűsarkai közelednek. Hát igen. Tényleg rosszul vagyok...
- Öhm.. Mr.McArthur, mi történt?- Aaron előadja a mesét. Eddig minden rendben. A tanárnő végighallgatja, majd fölvonja a szemöldökét. Baj van.
- Ezt higgyem is el maguknak?! Az igazgatói iroda arra van!- Még hogy én vagyok a boszorkány! Szerintem ő röpköd a seprűkön. Azért mentem a menthetőt.. Kidobom a taccsot a lába elé. Fagyosan szólal meg:
- Gratulálok az alakításához Miss Lincoln! - Ar az igazgatói felé támogat. Mrs.Earsaw mögöttünk jön. Jó, ő nem veszi be, de a diri érzékenyebb... Talán ha leokádom a plüssfotelt, már nem fog annyira bízni Hisztérikában...