Oldalak

2013. május 7., kedd

Újabb magyarázatok

Lucy behozta a limonádét, a kezembe nyomta majd kényelmesen elhelyezkedett. Megköszörülte a torkát. Erőltetetten komoly képet vágott, ami annyira nem illett vidám természetéhez, hogy már most nevetnem kellett.
- Köhömm.. Tehát, te nagyon is fontos vagy, és úgy tűnik tényleg nem tudsz róla. Tudod akire egy Vadász vadászik amúgy sem lehet akármilyen. Te pedig egy  Utazó vagy., ami nagyon-nagyon ritka. Ráadásul nem is kicsit erős. Ha nem vigyáznék rád a Varázsvilág állatkertjében mutogatnának... Nugi ne vágj ilyen ijedt fejet csak viccelek! Mielőtt megkérdeznéd én Őrző vagyok. Mivel minden Utazónak csak egy őrzője van legalább annyira ritkaságszámba megyek mint te. Ne kérdezd mondom a képességeimet!:
Tudok olvasni gondolataidban. Csak a tiédben. Ja szerintem is szívás. Te mégis mennyit agyalsz a kémián mini Einstein? Hoppá fizikus volt? Bocsi! Ezenkívül fel tudom gyorsítani és minimálisan lelassítani az időt. Mázlid, hogy ébren voltam. Puha sötétség mi? Dean tényleg szemét állat, azzal nyerte meg a bizalmadat, hogy a magáénak mondta a képességemet. A kis köcsög... Ja bocsi, nem "D"-ről akartam beszélni. Hol is tartottam?- Nem voltam benne biztos, hogy sikerül félbeszakítanom, de azért megpróbáltam.
- Lucy! - Mázlim van mert levegőt vesz...- Elég bizarr dolog ez az egész. De miért vagyunk mi különlegesek? Pontosan milyen hely ez George Bush? Kik járnak ide? Miért olyan ritka az utazó képesség? - Huh. Vigyorogva néz rám.
- Mindent a maga idejében! Most arra a kérdésre vagyok csak hajlandó válaszolni, amit fel sem tettél. Miért csak most barátkoztam össze veled? Eddig nem fenyegetett komolyabb veszély, de tudtuk hogy el fog jönni a Vadász. Miattad túl erős a jó oldal. Ezt nem fogják annyiban  hagyni. Ezért nem szóltam hozzád. Vicces olvasni a gondolataidban. Na, jó érthetetlenül beszélek. A lényeg: Így a Vadász nem ismerte az őrző személyét, ugyanis ha tudja rólam ki vagyok hamar eltesz láb alól. Világos? - Kicsit sok információ zúdult rám mindössze két perc alatt, ezért beleittam a limonádéba és feltettem az első kérdést ami eszembe jutott, bár az tény, hogy egyáltalán nem illett ide. :
- Gondolkodtál már rajta hogy tanárnak mész? - Pislogás nélkül meredt rám.
- Nem, miért?
- Csak mert lenyomtál egy töri leckét "avarázsvilágtörténetébő"l... És hát elég tanáros volt.. - Ha ez lehetséges még szélesebben mosolyog.
- Nyugi, ha kiszabadulsz innen jóval gyorsabban fogsz majd gyógyulni...
- Ne mondd hogy gyógyítani is tudsz!
- Nem valami jól, de te tökéletes alany leszel!- Meglököm a vállát, de vele nevetek. Láthatólag eszébe jut még valami.
- Jaa.. és mától a szobatársam vagy!
- Ezt meg hogyan intézted el? - "Titokzatosan" mosolyog ügyesen! - Kopogás hallatszik. A nővér jön be, tesz vesz aztán közli:
- Miss Lincoln, holnap elmehet és legközelebb jobban fontolja meg, hogy érdemes-e öngyilkosnak lenni egy fiú miatt! - Jó szándékból mondja, de felmegy bennem a pumpa. Lucy csúnyán néz rám, ezért inkább magamban tartom kitörni készülő mondandómat. Luc egészen addig marad, amíg gyakorlatilag szó szerint ki nem rángatják a kórteremből. Hirtelen émelygés vesz rajtam erőt, könnyek folynak végig az arcomon. Csak ezt ne! Most ne! Nincs itt Aaron. Védtelen vagyok. Utazás kezdődik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése