Oldalak

2013. május 5., vasárnap

Suzanne-nek van szíve...

Most, itt ezen a kis fehér kórházi ágyról visszatekintve egy rossz álomnak tűnik az egész, de nem az volt. A kezem még mindig fájdalmas görcsbe rándul ha megpróbálom mozgatni. Valahogy azért elmondom mi történt:

 Nem vagyok egy ijedős fajta, de akkor helyből legalább másfél métert ugrottam előre. Pillanatok alatt megfordultam és Dean nézett rám:
- Ilyen ijesztő vagyok?- Kinyújtotta felém a kezét.  Néha ösztönösen csinálok dolgokat.. "D"- vel minden rendben volt. Ránézésre. Hátráltam. A szeme olyan furán villogott, mint a bolondoknak. Tökéletes arcát fura vigyor torzította el. :
-Hova mész Amy? - Reflexből vágódtam el a földön. A konyhakés pengéje végigszántotta a kezemet. Pár pillanatig bambán néztem a meleg folyadékot mely végigfolyt kezemen. Fájt. De a fájdalmat kiszorította a menekülési ösztön. Felrepültem, és olyan gyorsan száguldottam végig a folyosón, amilyen gyorsan csak tudtam. Hallottam a linóleumon csattanó léptek zaját mögöttem. Rádöbbentem, hogy esélyem sincs eljutni a kijáratig. Teljes erőmből nekirepültem a legközelebbi ablaknak, ami csörömpölve betört. A kezem annyira lüktetett, hogy az üveg szúrását nem is éreztem. Addig nem nyugodtam meg, míg lőtávolságon kívülre nem értem. A parkban megláttam a "Menő Lányok Ülését". Be kell vallanom, még soha nem örültem ennyire nekik. Kicsivel arrébb leszálltam  és rohanva indultam feléjük. (Azokat az arcokat nem felejtem el amíg élek..) Amelie elájult, a slepp nagy része elrohant, mint aki zombit lát.( Elképzelhető, hogy úgy néztem ki, mint aki egy horror filmből szabadult..) Suzanne és egy lány maradt ott: Lucy. :
- Amy, mi a fene történt veled?- Suzanne enyhén sokkos állapotban volt. Azért jó tudni, hogy még ha nem is vagyok a szíve csücske halva nem akar látni.:
- D.. De..Dean me..megpr..megpróbált.. meg.. megöln...- itt elvágódtam. Hogy ezután mi történ azt Lucy-tól tudom: Susy elrohant telefonálni a mentőknek, Lucy pedig egy nyomókötéssel gyakorlatilag megmentette az életemet. ( Ezt az orvosok mondták )  Most pedig itt ülök és még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom a történteket.
Kopogtatnak: Aaron lép be:
- Mi történt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése