"Aaron van?"

Eszembe jut malacka, hogy miért azt nem tudom. A következő pillanatban a százholdas pagonyban vagyok, ismét. Bagoly egyik karosszékén rogyok össze. A madár még mindig törülközőben van, s mesél a polgárháborús nagyanyjáról. Egyedül Malackának tűnök fel:
- Hé, te! Aaron van? - Válaszolni szeretnék, de a sötétség szép lassan beburkol, meg szeretnék szólalni de nem vagyok rá képes.

A gyengélkedőn térek magamhoz. Komolyan, lassan úgy tűnik ez lesz a második otthonom. Lucy ücsörög mellettem:
- Élsz? - Vágok egy grimaszt.
- Nem! Baszzus, komolyan: Agy, agy agy agy! - Vigyorog.:
- Ezek szerint biztonságban vagyok!
- Ühüm, meg most ismerted el, hogy nincs agyad...
- Én legalább elismerem! - Lucy-nek tényleg mindig sikerül megnevettetnie. Kopognak az ajtón. Aaronra számítok, de Suzanne lép be. Behúzza maga mögött az ajtót , s alaposan körülnéz. A következő pillanatban arra döbbenek rá, hogy szorosan megölel. Meglepetésemben meg sem tudok szólalni. Valamelyest összeszedem magamat, majd néhány torokköszörülés után óvatosan megszólalok:
- Ööö.. Szia, Susy. - Rám mosolyog. Most biztosan hallucinálok. De nincs idő magamhoz térni, ugyanis Ar ront be. :
- Kicsit beszélhetek Amy-vel? - Mivel egyik lány sem mozdul, kiegészíti mondandóját:
- Négyszemközt! - Egymásra néznek majd csigalassúsággal elhagyják a szobát. Bár lehet, hogy csak nekem tűnik olyan lassúnak. Aaron arréb tolja a lábamat, majd kérdés nélkül leül az ágyra:
- Megvagy? Bocsánat, hülye voltam! Nem szedtelek ki időben! Én tényle- Ezt nem szeretném tovább hallgatni. Inkább közbe vágok:
- Semmi baj! Élek, te is élsz, Lucy-val mindent rendben, Suzanne pedig érthetetlen okokból aggódott értem ami miatt kisebb sokkhatás alatt állok. Ne hibáztasd magadat! Jó? Légyszi! - Sóhajt.:
- Amy, én tényleg nagyon sajnálom... - Kétségbeesetten gondolkozom azon, hogy hogyan tudnám elhallgattatni. :
- Ar, légyszíves fejezd be! Vagy különben mérges leszek! - Megfogja a kezemet. Mélyen a szemembe néz. Nagyon szép látószervei vannak. Na elég hülyén fogalmazok. Zöld színű, kívül néhány barna és arany folttal. Halkan szólal meg. A hangsúlyából érzem, hogy amit mondani akar azt nem fogom tudni elviccelni.:
- Amelie Lincoln, szeretlek!