"Szép időnk van, nem?"

Forog velem a világ. Szó szerint. Azt hittem, hogy ez csak Lucy piszkálódása. Nem is reméltem, hogy bármit is érez irántam. Mivel, ugye Herceg muszáj foglalkoznia velem, s ezt kiélvezem.  De valamilyen alapja is van a dolognak? Mindjárt elájulok. Igen, talán azzal járok a legjobban. Aaron hangját messziről hallom:
- Amy, megígérem egy ujjal sem érek hozzád, csak gyere le a plafonról! - Csak most tűnik, fel a nagyjából 4 méteres magasság. Hát ez elég ijesztő. Hogy a fenébe jöttem fel ide? Elgondolkoztató.
- Bocsi, észre sem vettem, hogy fölrepültem! - Amilyen gyorsan csak tudok leereszkedek, s kis zökkenéssel padlót fogok. Megkönnyebbülten sóhajt fel:
- Azt akarod, hogy szívbajt kapjak, ugye? - Nevetek:
- Kivételesen nem volt direkt, de szívesen máskor is! - Zavart csönd áll be. Semmi értelmes dolog nem jut eszembe. A filmekben minden olyan könnyű és magától érthetődő. Ha a való életben, ilyen helyzetben valami béna romantikus filmből vett idézettel jönne tuti kiröhögném. Aaron megköszörüli a torkát. Nagyon remélem, hogy nem arra készül amitől félek. Zavartan megszólal:
- Szép időnk van, nem? - Próbálom vissza folytani a nevetést, de az előtör, s én tehetetlenül adom meg magam neki. Miért vagyok ilyen hülye? Miért nem tudok annyit mondani, hogy én is szeretlek? Bár ez picit az ő hibája is. Mi a fenének kell neki az időjárásról beszélni? Mi vagyunk mi, urak? Vagy vérbeli angol lordok? Nem. Látom, hogy a nevetésem rosszul esik neki, ezért letörlöm a könnyeimet és próbálom összeszedni magam. Óvatosan megszólalok, ugyanis félek, hogy a röhögés újra hatalmába kerít:
- Aaron, én is szeretlek! - És tadadadmm kinyögtem! Bár ő nem tűnik olyan boldognak, felvont szemöldökkel néz rám:
- Most ezt higgyem is el? - Ez fájt. Mégis miért hazudnék neki? Próbálom az ő szemszögéből nézni a dolgokat: Megmondta egy lánynak, hogy szereti. A lány felrepült a plafonra. Ezután megpróbált vele kommunikálni, mire ő hisztérikus röhögőgörcsöt kapott. Igen, lehet hogy kivételesen neki van igaza. Ezt még elgondolni is rossz... Most, hogyan engeszteljem ki? Végül a legkézenfekvőbb megoldást választom: Odalépek hozzá, s megcsókolom. Minden más embertársamnak lyukat beszélnék a hasába, ez a tökéletes módszer egyedül Ar-nal nem működik. Bizsergés fut végig a gerincemen. Aaron először el akar tolni magától, de úgy tűnik meggondolta a dolgot. Hirtelen a semmiből egy hang jut az eszembe:
"- Hé, te! Aaron van?" - Amikor feleszmélek a százholdas pagony rosszul kidolgozott gyepén fekszem Ar-ral az oldalamon. A döbbenettől megszólalni sem tudok.