A kémialabor

A védőnő lépett be.:
- Látom elmúlt a gyógyszerek hatása. Nem tudom mi bajod volt, de elég rendesen megizzasztottál minket. Most pedig nyomás a büntető munkára!- Na jó, ezt biztosan nem mondja komolyan. Most ültem fel... Úgy néz rám mint egy darab húsra ezért feltápászkodom.
- Megtudhatnám hova kell mennem?- Csak ne Hisztérikához! Abba valószínűleg beledöglenék...
- A kémialaborba. Még mindig itt vagy?- Milyen kedves a védőnőnk pff.. Szó nélkül kimegyek az ajtón.:
- Köszönni ki fog?- A nénikéd térde kalácsa! Még én vagyok a rossz?
- Viszontlátásra!- Végigmegyek a folyóson. Miután elkanyarodok kitárom az első ablakot. Hálás vagyok Will-nek ( Tudod a kémiatanár...), de ennyivel nem ússza meg. Könnyedén kiröppenek az ablakon. Hűvös kora esti levegő simogatja az arcom. Nem tudom megállni, teszek egy kis kört. Lassan már el is felejtettem milyen jó érzés. Többet kéne repülnöm...

A labor előtti párkányra huppanok, vigyorogva nézem, ahogy Will klórgáz előállításához szükséges anyagokat pakolja egy asztalra. Bekopogok. Nagyjából egy métert ugrik úgy megijed. Aztán iderohan az ablakhoz:
- Amy, mi a fenét csinálsz?- Na legalább megdöbbent egy picit.
- Laborsegéd vagyok! Idesétáltam... Szép a kilátás.- Pislogás nélkül mered rám.:
- Ki akarod nyírni magad?
- Eszem ágában sincs!- Az asztalra  nézek:
- Úgy tűnik te megteszed helyettem...- A fejéhez kap:
- A klórgáz!
- Ühüm..- Úgy döntök befejezem a szivatást, és segítek megfékezni a zöldes füstöt. Amikor már nem vagyunk életveszélyben rávigyorgok.:
- Hogyan érted el hogy ide küldjenek?- Fel sem néz csak felém dob egy szivacsot. Fél kézzel elkapom:
- Nem talált! Na tényleg!? - Sóhajtva néz rám:
- Maradjunk abban, hogy nehezen, okés? - Bólintok:
- Mikor van vége a műszaknak? - A fejét csóválja:
-Takarítsd el a még használható állapotban lévő lombikokat, aztán mehetsz! - Fél óra lombikpucolás után szabadulok. A szobám előtt állok és azzal a nyamvadt kulccsal babrálok ami szokás szerint nem akar belemenni a zárba, amikor két kéz ragadja meg a vállamat...