Mrs. English

Mérgesen nézek Dean-re. Úgy döntök inkább rá sem nézek. ( Most komolyan! Mintha ediig nem lett volna elég bajom a "menőkkel". A véleményük nem érdekel, de a belőlük áradó magas fokú sötétség, egyszerűen irritál.) A kezemre hajtom a fejemet, szép lassan álomba merülök. Távolról sipító hangot hallok:
 - Miss Lincoln, azonnal a táblához! - Cinikus félmosolyra húzom a számat. Most komolyan, jobban beszélek franciául, mint Mrs. English ( még a neve is!.... Na mind egy. ) Kicaplatok a táblához. Kezembe nyomja a krétát ( Lehet, hogy "szuper" suli, de ragaszkodnak a krétához.) Újra felteszi a kérdést. Sóhajtava tökéletesen kidolgozom neki. Az itteni a követelmények a nem is mondom inkább hol vannak. A tanárnő összeszorítja a száját, és beír egy ötöst. ( Papi / anya apukája/ francia. Igazából nyolc éves koromig velük éltem, a franciát jobban anyanyelvemnek tekintem, mint az angolt.)
- Legközelebb ajánlom, hogy figyelj órán!- mégis mi a fenének? Pff. Udvariasnak lenni Amy!
- Igenis, Mrs. English !
- Leülhetek?- kimérten bólint. Ettől nem lesz jobb tanár. Engem mondjuk nem izgat. Három helyről megkapom, hogy "stréber", miközben a padom (hoppá, "D" meghalsz, padunk..) felé közeledek. Szenvtelenül leülök a helyemre, és az óra további részében minden kérdésére még az előtt válaszolok, hogy sikerülne befejeznie. Végül is ő akarta. Ahogy megszólal a csengő kiviharzok a teremből, csak Göcsört mellett lassítok. Aaron úgy két perccel később jelenik meg. Vigyorogva megszólal:
- Malacka( Mrs. English, mivel olyan idiótán mondja mindig, hogy "Oui") gazdagodott néhány ősz hajszállal!- Elmosolyodom:
- Ő akarta. Nem?- A fejét csóválja. Nekem pedig eszembe jut, hogy miért hívtam:
- Mégis, miért nem mondtad meg Dean-nek ,hogy ne merészeljen mellém ülni?!
- Mondtam...- furán néz rám, ilyet ő nem szokott. Úgy döntök inkább nem akarom tudni. Leül a fa mögé, az árnyékba. Kinyújtja felém a kezét.
- Ellógjuk a bioszt? - A bélcsatornák következnek... Szó nélkül rábólintok, és hagyom, hogy lehúzzon maga mellé a földre.