Simán csak Dean...

A sötétségből a gravitáció okozta folyamatos gyorsulás térített magamhoz. Olyan érzésem volt, mintha az idő lelassulna körülöttem. Szinte magam előtt láttam, hogy becsapódok a macskakövekkel kirakott részére. Persze én már csak ilyen mázlis vagyok. Ha lezúgok 20 méter magasról, essek macskakövekre, hogy a túlélési esélyeim még jobban a béka segge alatt legyenek.(Pff.. ismét jellemző) Ha jól saccolom, úgy öt méterre vagyok a kövektől. Hirtelen egy hang jut el a tudatomig:
 - A fenébe is, tudod milyen kimerítő ez az egész? Azonnal fordulj meg és érkezz talpra! - Megmagyarázhatatlan nevethetnék jön rám, de engedelmeskedem. Megfordulok és guggolásban puffanok a földre. Minden elsötétül. Amikor kinyitom a szemem egy sötétkék ágytakarón fekszem és fekete, kócos hajú fiú néz rám gunyorosan.
 - Milyen beteg ötlet vezérelt amikor sötétben, egyedül, a "galambkakis részen" próbáltál átjönni?-Megköszörülöm a torkomat ami rendesen kiszáradt:
 - Átjönni? Hol vagyok? - A fiú elmosolyodik majd kezet nyújt:
 -Dean... Szólíts csak Dean-nek! A nevem többi része nem érdekes.- Félig felvont szemöldökkel nézek rá, és mivel egész jól érzem magam felülök:
 - Oké, Simán Csak Dean. Akkor elmondanád végre, hogy hol vagyok? - Vigyorog.
 - Ar biztos, hogy nem lökött egy kicsit a barátnőd?- most veszem észre Aaront, ott ül egy széken, csak eddig kiesett a látószögemből. Arca aggodalmas, de azért ugrat:
 - Hogy lökött-e? Most nézz rá! Szerintem ez egy tök felesleges kérdés! - Csúnyán nézek rá és elküldöm egy olyan helyre aminek köze van női rokonaihoz.- Röhögve néz rám:
 - Látom jobban vagy! Köszönd meg Dean-nek! - Vágok egy "érdekes arcot"
 - Oké, köszönöm Dean! Amúgy mit is köszönök? - "D" szája mosolyra húzódik.:
 - Mondjuk, hogy megmentettem az életedet?- Itt kicsit elbizonytalanodok, aztán leugrok az ágyról, de megbillenek és automatikusan korrigálok a szárnyammal. Ebben a pillanatban döbbenek rá, hogy valami gikszer van: A szárnyam teljes valójában csapkod a hátamon, a két fiú pedig kimeredt szemmel néz rám. Na jó, kinek a beteg agyában született ez a fantáziavilág? Miért nem emlékszem az Utazásra? Eddig mindig emlékeztem... Először Dean szólal meg:
 - Bizarr.. - Aaron közbevág:
- Hogy került ide a szárnyad? - Pff.. mérgesen fújok. Ezt a világot csak Ő képzelhette el, mert csak ő tudja, hogy van szárnyam. Idegesen válaszolok:
- Jó, mivel téged gyakorlatilag Aaron teremtett nem tudnád megmondani valahogy neki, hogy szedjen ki innen?- A kék szemek érdeklődőn néznek rám:
 - Amy Lincoln ez a valóság!