- Ó, tessék Hófehérke itt az almád.. Az-az jajj bocsi keverem mindig a Csipkerózsikával...-na itt egy kicsit elszállt az agyam és lenyomtam neki egy 5 perces kiselőadást a reletivitás elméletről aztán én is "bocsánatot" kértem, mondván azt hittem bukik fizikából, de nem rosszul emlékeztem, kémiából...( Azt hittem felnyársal a tekintetével, végül is lehet, hogy boszorka.. De aztán megúsztam egy "Eztmégmegbánoddal!"... - Hát, bánjam.. Utálom ezt a helyet, főleg hogy tudom mi a céljuk.( Gyakorlatilag összegyűjtik a pénzes emberek gyerekeit, hogy ők nem kicsi tandíj fejében " megnevelik őket.. Na persze.. minél több pénze van Apucinak/Anyucinak annál több mindent megengedhet magának a gyerek...) És ugye itt jön a képbe, hogy kerülök én ide? Nem szeretek beszélni a családomról, de hát na mindegy.. Röviden: Egyke gyerek vagyok, Anyukám meghalt amikor tíz éves voltam...Apám üzletember, csak terhére voltam. Alig várta, hogy 14 éves legyek és lepasszolhasson ide.. Az, hogy utálok itt lenni, egyáltalán nem érdekli...
Pff.. Aaronról akartam beszélni és a kis "kirándulásaimról" (amiket szép lassan kezdek élvezni.) erre kikötök a családomnál, és a relativitás elméletnél. Jellemző...
Tehát Aaron. A fent említettek miatt nyilvános helyen nem is nagyon tudunk beszélni. ( Mivel ha bármelyik öhmm, "kedves" osztálytársam meglátja, hogy vele beszélek azonnal ott terem, valami szánalmas és átlátszó indokkal.Ezért a göcsörtös almafánál szoktunk találkozni. Mivel a suliban elvileg nem lehet telefont használni ( hacsak nem milliomos az apukád) kénytelenek vagyunk a "papírrepülő" technikát alkalmazni, ami abból áll hogy órán vagy szünetekben papírrepülővel megdobjuk a másikat.( Elég profi kódrendszerünk van. Bár ha valaki elcsíp egy repcsit elég ferde szemmel fog ránk nézni.( " Tudtad, hogy U.F.O.-ók építették a piramisokat?"-ez a találkozzunk az ebédszünetben) Általában mindig valamilyen áramütés-szerű dolgot érzek, amikor az Almafa felé közeledek. Hát, jó igen belezúgtam Ar-ba amit ő gyakorlatilag előre megmondott. ( "Én vagyok a szőke herceg"..) Különben Göcsört ( picit zavarban voltunk ezért népszavazást hirdettünk magunk között, hogy minek nevezzük el az almafát, az én ötletem nyert.) szerepel a top 3-ban az "Amy legnagyobb valószínűségű előfordulási helyén". Csak a könyvtár és a Kémia labor előzi meg. ( Élek halok a kémiáért és Willy (igen képzeld tegezhetem.) az egyetlen tanár akivel szót értek. Mondjuk csak 6 évvel idősebb nálam és előszeretettel húzza az agyamat. Ő jó fej, de az Utazó életemről még ő sem tud. Az kizárólag Ránk tartozik Aaronnal. Az időt különben általában azzal töltjük, hogy egymást ugratjuk, vagy azt próbáljuk kitalálni hova fogok legközelebb utazni.
Sietek, "A macskák énekelnek" üzenetet kaptam, vagyis vészhelyzet van. A folyosók visszhangozzák rohanó lépteimet. Kirontok ezen a kis hátsó ajtón amin általában vastag rétegben áll a por ugyanis takarítók ritkán teszik tiszteletüket errefelé, mi meg vigyázunk, hogy ne tűnjön fel a mindennapos használat.
De most valami nincsen rendben. Amikor megkerülöm Göcsörtöt Ar nem támaszkodik szokásához híven a fának. Csak suttogni tudok:
-Aaron?- süket csend. Picit hangosabban próbálkozom:
-Aaroonn!-most már kétségbeesésemben kiabálok:
-AAAAROOOONNN!- csend a lapra nézek amit a kezemben szorongatok. Megvizsgálom és másik oldalon "hangya" írással ennyi áll: " A szobámban várlak. Sok sikert.. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése