Az "öngyilkos jelölt"

Reggel kissé megviselve jelenek meg franciaórán. Reggel annyi luxust engedtem meg magamnak, hogy kifésültem kócos loboncomat. Nem érdekel, hogy nézek ki. A menő lányok, már felvették " harcállásukat". ( Mivel új gyerek jön, aki történetes fiú, az osztályban van két üres pad, ilyenkor szétülnek és az "Új"nak választania kell. Ha nem kedvükre való visszaülnek egymás mellé és rá sem néznek. Itt a George Bush-ban az első benyomás alapján töltöd el /vagy inkább le/ az éveidet. ) Még el sem kezdődött  az óra, de már megkapom az első "poént":
-Buhhhh!! Na mi van? Nem mászol fel a plafonra?-  A szemem sarkából látom, hogy Aaron keze ökölbe szorul. Bennem is rendesen felment a pumpa. Végigfut rajtam a méreg és tudom, hogy nagy hülyeséget csinálok, de már mindegy. Pillanatok felrepülök a plafonra és affektálva nyávogom:
 - Juj, de megijedtem! Mindjárt elájulok!- A másodperc törtrésze alatt lent termek. Nem vagyok veszélyeztetve. Fel sem bírják fogni mi történt. Az ajtón belép Mrs. Stevenson és csendre int minket. Elkezdi bemutatni Deant. Előhúzom a padomból az Üvöltő Szelek egyik agyonolvasott példányát. ( Igaz a sulis könyvtár nagyon nagy, de gyakorlatilag csak én és még néhány "nyomi" látogatjuk. Viszont csak négy könyv van ami az enyém, ezért ezeket nagy becsben tartom, az Üvöltő szelek is közéjük tartozik...)  A diri felemeli a hangját, tehát valami "fontosat" mond. Legyen neki gyereknap. Felpillantok, a tekintetem "D"-ével találkozik. Remélem Ar elmagyarázta neki, hogy mellém ülni felér egy öngyilkossági kísérlettel..

Igazgatónőnk befejezi a szövegét, és megkérdezi az osztályt, hogy hova ülhet az ő szavaival élve a "kis édes". Na, jó őszintén sajnálom Deant, de Chaty /Üvöltő Szelek, ha valaki annyira műveletlen hogy nem tudná../hisztizik és ez most jobban érdekel. Hallom, hogy valaki hozzám beszél:
 - Ameli Lincoln! Tehát felteszem újra a kérdést! Hajlandó vagy segíteni Mr. Thompson-nak az órákon és körbevezetnéd iskolánkban? - Mély levegőt veszek. A lehető legudvariassabban kinyögöm :
 - Igen. - Dean kényelmesen lepakol mellém. Papírrepülőt dobok Aaronnak "A macskák énekelnek"! Vigyorogva néz rám.