Amy Lincoln

A szemem előtt színes foltok táncoltak... Az ismerős zúgás megkezdődött, az arcomon könnyek folytak végig, pedig nem is voltam szomorú. Az-az én személy szerint nem voltam szomorú, vagy inkább elkeseredett. De ahogy kinyitom a szemem, egy más időben, más helyen, egy más világban fogom magam találni, egy szárnyas, fekete hajú lányként.

Szokás szerint a suliban szenvedtem.Az utolsó pad a törzshelyem. Na, persze ki találta ki azt a hülyeséget, hogy "stréberek" (csak a bunkók szerint vagyok az) elöl ülnek? Matek óra, közben  én könyvet olvastam..Most komolyan, a feladataink egyszerűen nevetségesek. Lehet, hogy a legtöbb osztálytársam gyengeelméjű, de én nem vagyok az. Átlátok minden ármánykodáson. El akarják hitetni velem, hogy nem vagyok normális, ami végül is érthető, hisz ez egy diliház.Mondhat bárki bármit, mondjuk a rendes neve: George Bush magániskola. Amúgy nagyon puccos hely, de én utálom. Hirtelen színes foltok kezdtek táncolni a szemem előtt, a következő pillanatban hisztérikus röhögőgörcsben fetrengtem a földön. Amikor a látásom már-már kezdett kitisztulni, egy sötét sikátort láttam, és egy alak nézett le rám vigyorogva, késsel a kezében a testemet jeges félelem járta át. A férfi a feje fölé emelte a kést, és lesújtani készült vele.. Ijedten szorítottam össze a szempilláimat, amikor újra kinyitottam a szemem az osztályteremben feküdtem a padom mellett egy fiú ölében. Aggódva nézett le rám, de én legszívesebben lekevertem volna neki egyet..Főleg amikor Suzanne ( az osztálytársaim közül ő a legszörnyűbb) megszólalt:
-Mi van Csipkerózsika? -Sok sértésre felkészültem, de erre nem. A fejemben gondolatfoszlányok kergették egymást- A legfőbb ez volt: "MÉGIS MI A FENÉRŐL BESZÉL?, Talán ők is látták a késes pasast? De akkor hogy jön ide egy Disney hercegnő?!? "
Mielőtt tovább folytathattam volna a zavaros gondolataim rendezését Aaron megszólalt( Csoda, hogy eszembe jutott neve, bár már másfél éve együtt szenvedünk, egy osztályban...) :
- Mr.Brook! Elvinném Amy-t a gyengélkedőre, úgy tűnik még mindig nincs teljesen magánál!-Csúnyán néztem "megmentőmre", ő szó nélkül a karjába kapott és kisétált velem a tanteremből.
  De nem az orvosi szoba felé igyekezett velem. Valószínűleg tényleg le voltam lassulva egy kicsit, mert amikor feleszméltem, már az udvaron jártunk. Teljes erőből belebokszoltam a kezébe, de konkrétan kiröhögött.
-"Mégis mi a fenét akarsz tőlem?!" - a hangom fojtott volt, magam sem tudtam miért nem kiabálok ész nélkül segítségért. (csak később gondoltam, hogy nem tudtam hova visz, mit akar tőlem, s mégis teljes biztonságban éreztem magamat.)
-Megtanítalak néhány trükkre Csipkerózsika...