A sötétség mely körbevesz...

A mélység felett egyensúlyozni nem valami nagy élvezet.. A téglaborítású falhoz tapadtam. Odaértem az első ablakhoz és óvatosan benéztem rajta. A szobában nem volt senki, gyorsan elsurrantam előtte de ezután szinte ott volt a következő, amiből "hívogató" sárga fény vetült ki az éjszakába. A szobában két lány ült Amelie és Suzanne...
 - "Ilyen balszerencsém nem lehet!"-Fut át az agyamon... És ekkor meghallottam, hogy mi, pontosabban ki a témája a beszélgetésüknek. Mivel ilyen mázlis napom úgy tűnik végighallgathatom az összes pletykát magamról és Aaronról. Na ez volt minden "álmom", ha már úgy is Csipkerózsika vagyok, ezt már úgysem mosom le magamról. Sajnos esélyem sincs ellopódzni az ablak előtt, mert Suzanne pont szemben ül az ablakkal. A fenébe is!
 - Tehát hogy is mondod?- kérdezi Amelie nyávogós, affektálós hangján amitől ráz a hideg.
 - Szerintem itt valami nagyon nincs rendben! Mit eszik Aaron McArthur, Amy Lincoln-on?- Susy (ahogy barátai szólítják) láthatóan ideges.Úgy kell neki.
 - Aaron olyan helyes és mégis vele lóg!- Ameli csalódott. Nekem meg mindjárt hánynom kel..
 - Fogalmam sincs, ki kéne deríteni..- most komolyan titkos ügynököset akarnak játszani? Ennél kevés nevetségesebb dolgot hallottam..
 - Nézzük meg, hogy Srtéberke a szobájában van-e!- mindketten elhagyják a szobát és végre zavartalanul folytathatom utamat a párkányon. Elhagytam a lányok hálóablakit, különösebb megpróbáltatások nélkül. Az U közepénél szerencsére nincsenek ablakok. Egyre magabiztosabban lépkedek. Hirtelen kicsúszik a lábam alól a kő. Megbillenek és kezemmel kétségbeesetten próbálok belekapaszkodni valamibe, de próbálkozásomat nem koronázza siker. A mélység felé zuhanok. A sötétség ami körbevesz puha és kellemes. Nem félek.