Aaron

A fiú némán vitt végig a hosszú, üresen kongó folyosókon. Igazából meg sem lepődtem, amikor nem fordult be velem az orvosi szoba felé. Kiléptünk az egyik hátsó ajtón, arrafelé akkor még sohasem jártam. ( Azóta az egyik leggyakoribb útvonalam...) Ahogy kiértünk, végre letett a földre. Mormogtam valamit amit köszönetnek is lehetett érteni, ha elég jó szándékú az ember. Szó nélkül megragadta a csuklómat, és húzott maga után egy öreg, göcsörtös almafa mögé. Ekkor végre a szemembe nézett. Halványan elmosolyodott és megkérdezte:
  - Na, merre jártál? - valószínűleg elég bután nézhettem rá, mivel más oldalról közelítette meg a dolgot:
  - Tudom, hogy egy másik világban voltál, én is hasonló vagyok, mint te. Tehát mit láttál? Felismertél valamit, Csipkerózsika?- Erre a sértésre már sikerült reagálnom:
  - Honnan szedtétek ezt az idióta nevet?! Amúgy egy vigyorgó pasi, szerintem Hasfelmetsző Jack  akart leszúrni egy késsel a 18-19. századi Londonban, ha ettől most boldog vagy!-hadartam egy szuszra.
  - Ó, és mi történt ez után?- szürke szemét úgy meresztette rám, minta a válaszon legalább az élete múlna, s a becenévre való kérdésemet figyelmen kívül hagyta... Sóhajtottam egyet. Ezután a kérdés után rádöbbentem, hogy ő nem néz egy unalmában földön fetrengő elmebetegnek, tehát valószínűleg nem hallucináltam, vagy az ő elmeállapota még jobban kétségbe vonható mint az enyém.Mivel ebbe a lehetőségbe nem volt kedvem belegondolni, inkább őszintén válaszoltam. :
  - Színes foltokat láttam, és muszáj volt pislognom. Amikor kinyitottam a szemem az öledben feküdtem, Suzanne le Disney-hercegnőzött, aztán most elvileg az orvosi szobában vagyok, gyakorlatilag meg elraboltál.- Válaszom halvány mosolyt csalt a szájára.
  - Ó, tehát elraboltalak?- Komolyan kérdezte, de a szemén láttam, hogy ugrat.:
  - Nagyon úgy tűnik.- Feleltem dacosan.
  - Na, jó... ( amikor elkezdett beszélni, már éreztem, hogy hosszú monológ lesz...) Úgy tűnik te utazó vagy. Át tudod lépni a határt a fantázia és a valóság között. Meg kell hogy hagyjam, ritka képesség. Azt hiszem kénytelen leszek, kissé felvilágosítani téged. A világból két módon tudsz kiszabadulni: ha meghalsz, vagy ha megcsókollak.- Pislogás nélkül meredtem rá. Gombócot éreztem a torkomban, de megköszörültem és sikerült annyit kinyögnöm:
  - Hogy mi? - Rám vigyorgott, és széttárta a karját, aztán ennyit mondott:
  - Mint, látod bevált... És azt hiszem a becenevedet sem kell tovább magyaráznom...
  - Mégis ki vagy te?- A vigyor továbbra sem törlődött le az arcáról.
  - Pont az amit mondtam : szőke herceg. Igen tudom elég idióta titulus, de nem én találtam ki, beleszülettem és nem tehetek róla, mint ahogy te sem.- Bambán bámultam rá. Aztán annyit kérdeztem:
  - Mégis miért történik ez?
  - Több világ, van s te esetedben a fantázia világában is vannak elrendezendő ügyek... Valószínűleg mindig másképp fogsz az adott világban kinézni, csak a nagyon tehetséges és erős Utazók néznek ki mindig ugyanúgy.Emlékszel rá, hogy néztél ki?- Gúnyosan néztem rá:
 - Igen amikor egy férfi áll előttem kinyújtott kézzel, hegyes késsel, fél méterre a szívemtől, akkor aszt fogom nézegetni, hogy áll a hajam, vagy vannak-e rajtam felesleges kilók!-kirohanássommal csupán annyit értem le hogy, jót röhögött, de azért mindkét kezét védekezően maga elé emelte:
 - Jó, jó nem kell rögtön keresztbe lenyelni.. Csak kérdeztem. De ha legközelebb a százholdas pagonyban találod magadat még hasznodra lehetek..-ekkor felesleges volt tettetnem a duzzogást, belőlem is kitört a nevetés..- Talán a legfurcsább az volt az egészben, hogy fenntartások nélkül elhittem amit mond. Pedig itt a George Bush-ban nem bíztam senkiben, egészen eddig a pillanatig.