A párkány..

Lélekszakadva rohanok vissza a szobámba és magamra zárom az ajtót. Most még az sem érdekel, hogy hasonlóan közlekedek egy hurrikánhoz. Ledőlök az ágyra, szőkés hátközépig érő hajam kibomlott a szoros fonásból, most pedig enyhén hullámozva keretezi arcomat a hófehér párnán. Jelen esetben ez sem  érdekel. Arcomat a kezembe temetem, és azon gondolkozom, hogy milyenek az esélyeim. Elvileg semmilyenek. Az épületben biztos, hogy nem tudom észrevétlenül  megközelíteni a fiú hálókat. Most vágyom rá hogy olyan legyek, mint utazásaim során, ugyanis kiderült hogy nagyon is erős utazó vagyok.( Amikor megjelenek, szőkés hajam fekete lesz és derekamig ér arcvonásaim, hasonlóak maradnak, de letisztulnak, bőröm /ha ez egyáltalán lehetséges/ még egy árnyalattal fehérebb, és amúgy is vékony alakomból gyakorlatilag modell alak lesz. A legfurcsább, de többször megtapasztalhattam elég hasznos dolog a hófehér, körülbelül 4m átmérőjű szárnyam. Igazából pont a szárny miatt szeretnék átváltozni, ugyanis repülni is tudok vele. Imádok repülni. Viszont ha most átváltozok akkor sosem tudom meg mi a baja Ar-nak. Az egyetlen dolog ami ugyan-olyan marad rajtam az a szemem. Aaron szerint szép kék, szerintem meg olyan mint egy viszonylag tiszta pocsolya vize...) Rádöbbenek, hogy az ágyban fekvéssel tényleg nem megyek semmire, ezért felugrom és kinyitom az ablakot. Az épület U-alakú a lányok hálói az U jobb-, a fiúké a baloldalán helyezkednek el.
Kikönyököl az ablakpárkányra és beszívtam a friss  késő- őszi levegőt. Hirtelen ráébredtem mit is csinálok. Hiszen körbefut az épületen egy fél méter széles párkány! Lassan alkonyodik, a nap már majdnem teljesen eltűnt az épület mögött. Összeszorítom a számat. Sohasem voltam tériszonyos de húsz méter magasan sétálgatni nem miden álmom. ( Igen a suli picit robusztus, a szobám a második emeleten van...) A falhoz tapadok és óvatos tapogatódzó lépésekkel elindulok.