Oldalak

2013. június 3., hétfő

"Elrabolva"

Aaron az ágyamhoz sétál, s kényelmesen elterpeszkedik rajta. Jellemző, az ilyen dolgain már meg sem lepődöm. A koszos cipőivel addig túrja a hófehér paplant, még láthatóan számára is megfelelően mocskos, és gyűrött lesz. Grimaszolok egyet:
- Aaron, nekem még pár napig abban az ágyban kéne feküdnöm... - Vigyorog. Neki lehet hogy ez vicces, de én nem igazán érzek így.
- Amy, ha te visszafekszel ebbe az ágyba, azt nem élve fogod tenni. - Most pedig a hülyeségeivel húzza az agyamat... :
- Aha, persze. Na legalább engedj oda! - Mivel nem-igen akar odaengedni, belebokszolok kétszer  a vállába.
- Na! - ezek után végre odaenged maga mellé. További sikeres lökdösődés eredményeképpen végigfekszem az ágyon.
- Most meg vagyok halva? - A szemét forgatja:
- MÉG nem.
- Szerinted ez vicces?! - A szája széle megrándul. A szemei már nem csillognak vidáman. Kezd komolyan megijeszteni. :
- Na, most már húzzunk innen! - Feltápászkodik, és minden tiltakozásom ellenére egyszerűen a vállára vesz, s elindul az ajtó felé.:
- Most komolyan végig fogsz sétálni egy kórházon, az egyik betegükkel a válladon a sikítozva ellenkezik?
- Ez nem egy kórház. A többi stimmelt, az-az nem sétálunk hanem szépen kirepülünk az ablakon. - Nekem ez már magas. Először is miért kell gyakorlatilag elrabolnia erről a helyről? Másodszor honnan veszi, hogy szó nélkül segédkezek eszement tervében? A rúgkapálás nem segít, úgy tűnik csak magamnak okozok vele fájdalmat, mert a kezem márt kezd zsibbadni a folytonos, felesleges püföléstől. Ezért inkább úgy döntök kérdőre vonom kicsit sem megalázó helyzetem miértjéről.:
- Honnan veszed, hogy önként segíteni fogok neked? - Röhög:
- Onnan, hogy szerintem nagyobb benned az életösztön, mintsem hogy dacból lezuhanj 20 emelet magasságból... - Ez mégis miről beszél? A következő pillanatban megértem: A folyosóra kilépve egy kitárt ablak fogad. Ar pedig gondolkozás nélkül kiugrik rajta. Velem együtt. A szél süvít, mi pedig egyre gyorsulunk. Pillanatok alatt úgy döntök, hogy Aaronnak azért egy kis leckéztetés nem árt...

2 megjegyzés: