Iskolakezdés

Úgy tűnik az iskolaidő kortól/nemtől/helytől függetlenül bárhol beköszönt. Az Intézetben is. Nem tudok róla semmit, de jön. Nem ismerek semmit/senkit de iskolába kell járnom. Hogy mit tanulunk? Rejtély. Hogy hol vagyok? Jó kérdés. Behunyom a szemem s próbálok elaludni, a plafon bámulása helyett. Nathalie azóta jó párszor "betévedt" hozzám. Furcsa érzés úgy ellátni a nővéri teendőket, hogy eddig a tesód létezéséről sem tudtál.

A reggel gyorsan és fájdalmasan köszönt be, a szobába tegnap ideszállított ébresztőóra éles hangon sikít. (?) Komolyan, mintha valakit nyúznának. Fogalmam sincs mikor aludhattam el, de nem érzem csúcs formában magamat. Az éjjeliszekrényre ki van rakva az aznapi ruhám, mint mindig. A mai kellemes meglepetéssel tölt el, ugyanis a már megszokott kikeményített ing és seszínű szoknya kombináció helyett, egy egészen tűrhető iskolai egyenruha vár rám. Különben el nem tudom képzelni miért nem kapok olyan ruhákat amiket én szeretnék, vagy egyáltalán amik egy picivel is közelebb állnának hozzám. Valószínűleg ez is Charlie zseniális tervének része. Gyors zuhanyzás, fogmosás, és sikertelen fésülködés után, kissé kócosan, egyenruhában ücsörgök az ágyon, s azon gondolkozom hogy most épp mi a teendőm, mert azt elfelejtették közölni velem, hogy merre van a suli, vagy hogy egyáltalán mit kell csinálnom. Az ajtó hirtelen kivágódik, s két fegyveres őr menetel be rajta. Felvont szemöldökkel hagyom, hogy kikísérjenek, majd egy mégis mire számítottam morgással tudomásul veszem, hogy szó szerint ráhúznak egy zsákot a fejemre. Az ilyeneken már meg sem lepődök. Amikor lehúzzák azt az izét a fejemről, már hányingerem van, a hirtelen fordulásokból, taszigálásból s néha valaminek a lefejeléséből álló magánszámból pedig kifejezetten elegem van, de egy valamit megtanultam itt: ha panaszkodsz vagy ellenállsz csak még rosszabb lesz. A fegyveresek végre elengedik az eddig szorosan tartott karomat, ami zsibbadt fájdalommal, s estére valószínűleg néhány kék zöld folttal tiltakozik a méltatlan bánásmód ellen. Mélyen beszívom a levegőt majd kinyitom a szemem. Egy teljesen átlagos osztályterem közepén ácsorgok nagyjából húsz kíváncsi szempár kereszttüzében. Hirtelen nevetés hangzik fel.
- Jahj,rosszul vagyok! Mindig nagy a felhajtás az újak körül, de ez túltesz mindenen! - A felettébb kedves megjegyzés után kitör az általános röhögés, pedig tudtommal semmi vicces nem történt. Jó-jó két állig felfegyverzett kommandós behozta az új osztálytársukat zsákkal a fején, de hát most mégis, én nem tehetek semmiről! Persze biztosan én buliztam ki hogy ilyen belépőm legyen! Mindig is erre vágytam, köszönöm Charlie!
- Kuss! - Az ismerős hang végigsüvít az elnyűtt padok felett, nekem pedig összeszorul a torkom.
- Amy, jól vagy?-Ar aggódó hangja miatt rám jön a sírhatnék, de ennyire azért nem vagyok hajlandó porig alázni magam.
- Szerinted?