Titanic

A fedélzet üres, süvít a hideg szél, karom pillanatok alatt libabőrös lesz. Hosszú fekete hajam az arcomba csap. Álljunk csak meg egy pillanatra.. Fekete? Nekem szőke hajam van! Aztán minden megvilágosodik: Utazom. Remegés fut végig rajta a gerincemtől, kezdődve s szép lassan átjár a hideg. A hajó kicsit megbillen, s jeges zuhanyt kapok a nyakamba. Majd csendes éneklést hallok, mintha egy szirén hangja lenne. Szinte áhítattal indulok a női hang irányába. A hajó orrában egy férfi és egy nő áll, idióta pózban, széttárt kezekkel. Most komolyan a Titanic? Jack és Rose? Jé, tudom a nevüket! Sosem voltam hajlandó megnézni a filmet, megítélésem szerint, túlságosan nyálas. Most ezt egy picit bánom, mert jó lenne tudni, hogy mi fog történni. A gondolataim közül éles sikítás szakít ki. Rose hadakozik egy szerencsétlen arra repülő sirállyal, ami mit sem sejtve belerepült a hajába, és a következő hangokból ítélve öö.. Le is kakilta, na. Valószínűleg ijedtében, de ez most nem igazán számít. tehet róla szerencsétlen madár, hogy ezeknek éjszaka közepén, ott kell ácsorogni és romantikusan vízbe fulladni, vagy mit tudom én mi következett volna most.. Kitör belőlem a röhögés, annyira hogy le kell ülnöm. Lerogyok a vizes padlóra, s a folyamatos röhögéstől már fáj a hasam. Hirtelen valaki durván megragad: Mégis mit képzelsz magadról? Leonardo, pardon Jack, felrángat a földről, s elkezd velem üvöltözni, hogy pontosan miért az már nem derül ki, mert minden elmosódik, s amikor legközelebb kinyitom a szemem egy kis kanapén fekszem.
   A hófehér plafonra szegezem a tekintetemet. Fogalmam sincsen hol lehetek. Aaron hajol fölém aggódó arccal.
- Itt egy vödör ha esetleg kidobnád a taccsot. - A szemöldököm felszalad, szerintem majdnem a homlokom tetejéig.
- Nem terveztem hányni.. Kéne? - Ar elröhögi magát. Én pedig feltápászkodok és csak most veszem észre az íróasztalnál ücsörgő történelemtanáromat. Vidáman mosolyog rám. Én nagyokat pislogva nézek körül a kis irodában.
- Na jó. Valaki megmagyarázná nekem ezt, az ... Egészet? - Egymásra néznek. Végül Mr. Black szólal meg:
- Kivételesen erős vagy, Amelie.
- Aha biztos. Szabadidőben pankrátor vagyok, csak mindenki elől ügyesen titkolom. - Tudom hogy nem kellene így beszélnem a tanárommal. De a felnőttek nálam pillanatok alatt képesek kicsapni a biztosítékot. Kérdezel valamit, és véletlenül sem a kérdésedre válaszolnak. Mert megtehetik. Ők az idősebbek, nekik van igazuk. Mindig.
- Amy, állj le, Tivadar csak próbálja elmagyarázni.. - Aaronra nézek.
- Tivadar? - Eddig bírom, kirobban belőlem a hisztérikus röhögőgörcs.
- Amelie Lincoln, örömmel tölt hogy ennyire szórakoztatja szerény nevem, de megengedné, befejezném a mondandómat, majd ki kellene töltenünk egy űrlapot is.. Tehát ha képes lenne abbahagyni ezt az idióta kacarászást, azt nagyon megköszönném. - Most már árnylatnyi idegesség is hallatszik, általában tökéletes hangjában., de a nevetés csak nem akar abbamaradni. Befogom a számat, remélve hogy ez segít, de nem járok sikerrel. Hirtelen Ar megölel, amitől meglepődök annyira, hogy abbahagyjam.
- Ez meg mi volt? - Vállat von.
- Sejtettem hogy ettől végre abbahagyod..